Februári események

2017.

Sakkbajnokság a Rákócziban

 

2017. február 22-én, szerdán tartottuk az immár hagyományos és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő iskolai sakkbajnokságot.

A versenyre 36(!) fő jelentkező érkezett és a 6 fordulós svájci versenyen igazán színvonalas küzdelmek alakultak ki. Az oklevél és érem jutalmazáson kívül minden résztvevő csokoládét és értékes sakkújságot, sakkirodalmat kapott.

A versenyt a résztvevők nagy létszámára való tekintettel külön fiú illetve lány kategóriában rendeztük meg.

 

 

 

A végeredmény:

Fiúk                                                                      Lányok

1.       Ruska Patrik 4.d!!!                         1. Pintér Csenge 5.b

2.       Nagy Ádám Noel 5.b                      2. Králik Viktória 6.b

3.       Endes Tamás 6.b                            3. Fábián Szintia 6.b

4.       Jakab László 6.a                             4. Rácz Vivien 7.b

 

 

 

2016.

Tükörvárosban jártunk

 

Január végén már másodízben voltunk harmadikos osztályommal vendégei a Marcibányi Téri Művelődési Központ Kerekasztal Színházi Nevelési Társulatának. Éreztük, hogy ismét nagyszerű élményekben lesz részünk, de azt hiszem minden várakozásunkat fölülmúlta, hogy egy ajtón belépve, ezúttal egy nagyon furcsa város lakóivá válhattunk.

A Tükörváros a Kerekasztal első folyamatdrámára épülő előadása , mely harmadik-negyedik osztályos diákok számára készült.  A módszer lényege, hogy a gyerekek nem csak nézői, hanem alakítói is lehetnek a történetnek, méghozzá sokkal inkább, mint a hasonló típusú előadásokban: itt kötetlenebb a történetvezetés, ráadásul a gyerekek – sokan közülük talán életükben először – konkrét felelősséget is kapnak. Nem egyszerű munkaformája  ez a drámapedagógiának, hisz a közös munka menete  kevéssé kontrollálható, mint egyéb esetekben, sosem tudhatjuk előre, hogy egy foglalkozás pontosan mire fog kifutni a játszók gondolatai, ötletei alapján.

A történet, mely a drámaóra alapjául szolgált, Mikó Csaba Tükörváros titka c. regénye alapján, a könyv motívumainak felhasználásával készült. A regény hőse egy tizenkét év körüli testvérpár, Marcó és Amira, akik elindulnak a távoli Tükörvárosba, hogy ott eltűnt édesapjuk nyomára bukkanjanak. A hajdan volt ragyogó és gazdag metropolisz helyett azonban csak por borította, szürke várost találnak, amely fölött egy okos, de elv nélküli uralkodónő, Lunarda zsarnokoskodik. A város lakói reggeltől estig egy elveszett, varázslatos erővel bíró követ keresnek, amelynek segítségével Tükörváros újra régi fényében ragyoghat.  

S hogy hogyan lehet egy hatszáz oldal terjedelmű epikus műből kiemelni azokat a momentumokat, amik elég erősek, de biztosítják az állandó formálhatóság lehetőségét? Mi lehet hasznos belőle az adott korosztálynak, akiknek a drámaórát készítjük?  Milyen társadalmi vonatkozásai vannak, amikről érdemes és kell játszani a gyerekekkel? Nos azt hiszem a választ kitűnően megtalálták a Kerekasztal színész-drámatanárai.

 Bár a hangsúly látszólag a játékon van, a foglalkozás végig morális kérdéseket feszeget. A felelősségvállalásról szól, arról, hogyan befolyásolhatjuk döntéseinkkel saját sorsunkat, hogyan viszonyulhatunk a hatalomhoz, és meddig hagyhatjuk magunkat irányítani. Felismerjük-e egyáltalán, amikor manipulálnak bennünket?  Nagyon érdekes volt látni, mit gondol egy 9 éves gyerek a hatalomról, a hatalommal való visszaélésről, milyen konkrét véleménnyel rendelkeznek, mennyire meglepő bölcsességük, s milyen konstruktívan lendítik előre a történetet.  Míg a regényben egy tizenkét éves fiú válik hőssé, a Tükörváros megmentőjévé, a foglalkozáson minden játszó gyerek a város megmentőjévé avanzsálódhatott. Ez rendkívüli hatással bírt, s mindegyikőjük igazi sikerként élhette  meg.

A szerepükbe lépve megérezhették: igenis formálói vagyunk saját sorsunknak, felelősségünk van életünk alakításában.

A drámapedagógia módszerével nevelni és tanítani élmény, öröm, lehetőség, de felelősség is egyaránt. Meggyőződésem, hogy a színháznak és az alkotó gondolkodásnak helye, s nagy szerepe van a gyerekek nevelésében. Nem gondolom ugyanakkor, hogy a színháznak tanítani vagy oktatni kellene! Gondolkodásra ösztönözni, kérdéseket felvetni viszont annál inkább!

A Tükörváros c. foglalkozás kiváló lehetőséget nyújtott erre, s ezért nagy köszönet és tisztelet illeti a Kerekasztal színász-drámatanárait! Találkozunk jövőre!

                                                                                                    Humicskó Zsuzsanna

 

 

Sportversenyek eredményei:

 

Foci bajnokság 3-5. évfolyam:

 

I. 4. b

II. 5. a

III. 4. a

IV. 5. b

V. 3 a2

VI. 4. c

VII. 3. b1

VIII. 3. a1

IX. 3. c

X. 3. b2

 

 

Kidobós bajnokság 3-4. évfolyam:

 

I. 3. b

II. 4. a

III. 4. c

IV. 4. b

V. 3 a

VI. 3. c

 

 

 

Csodakazettáról álmodunk…

Olyan kazettáról álmodom – írta Isaac Asimov – amelyben a szalag megáll, mihelyt elfordítom a tekintetem. Mindaddig áll, amíg oda nem nézek, akkor viszont azonnal megindul. Olyan kazettáról álmodom, amely kényem-kedvem szerint lassabban vagy gyorsabban, előre vagy hátra, kihagyásokkal vagy ismétlésekkel tudja lejátszani tartalmát. Valljuk be, hogy még álomnak is túl szép egy ilyen kazetta: hordozható, nem kell hozzá segédeszköz, nem fogyaszt energiát, nem zavar másokat, és többé-kevésbé gondolatilag irányítható. Persze, álmodozni könnyű. Lássuk hát a rideg valóságot! Egyáltalán, létezhet ilyen kazetta? … És hány évig várhatunk erre az ijesztően tökéletes kazettára” – kérdezte a jövőt fürkésző tudós professzor és író. Nos, szempontjai és álmai örökké aktuálisak. A válasz is megszívlelendő: Amiről mindeddig beszéltem, az ugyanis nem más, mint a könyv.”

A könyv, melynek szeretetére kell nevelni a gyerekeket, egészen kiskoruktól kezdve, hogy olvasni szerető felnőttekké váljanak. Pedagógusként ezt nagyon fontos feladatomnak tartom. A harmadik évezred elején a gyerekek előtt rengeteg az audiovizuális eszköz, ami részben jelenti a könyv háttérbe szorulását. A szórakozás kedvéért alig-alig vesznek könyvet a kezükbe.

A mai napig aktuális problémaként merül felül a kötelező olvasmányok kérdése is. A mai gyermek vajon át tudja-e érezni Nyilas Misi szerepét? Vajon megbirkózik-e a Tüskevár terjedelmével, a rengeteg leíró résszel? Érti-e a Kincskereső kisködmönben ábrázolt valóságot? Milyen arányban kapnak olyan könyvet a kezükbe a gyermekek, amelyek közel állnak a lelkivilágukhoz, a mai élethelyzetükhöz, amiben tudnak azonosulni a hőssel?

Ezekre a kérdésekre keresve a választ és a megoldásokat, kicsi másodikosaimmal ötletelve hoztuk létre a mi osztálytermi könyvsarkunkat. Eredetileg könyvbemutatónak indult (mindenki bemutatta a kedvenc könyvét, felolvasta kedvenc részét). Ezek után már csak arra lettem figyelmes, hogy kevés a hely a sok könyvnek. Csak gyűltek és gyűltek a kedvencek. Egy hétig tartó kiállítást szerveztünk. Rendkívüli érzés volt látni az érdeklődő tekinteteket és annak a folyamatnak az elindulását, melynek köszönhetően az osztályomba járó gyerekek kölcsönkérik egymástól a könyveket. Olvasni akarnak!

Úgy gondolom, nekünk, gyermekeket nevelő felnőtteknek, legyünk akár szülők vagy pedagógusok, óriási szerepünk, felelősségünk van abban, hogy a gyerekek figyelmét visszatereljük a könyvekre, hogy olvasóvá neveljük őket. Szánjunk rá időt és energiát!

Simon Brigitta

Farsangi projektheteink

 

 Iskolánk pedagógiai gyakorlatában több éve nagy sikerrel alkalmazott módszer a projektoktatás módszere. Ez a fajta  oktatási stratégia kiválóan alkalmas a tanulás tanulására, s ezáltal az élethosszig tartó tanulás megalapozására.

 Ezen módszer keretein belül a gyerekeknek lehetőségük van bebizonyítani, hogy a saját életkoruknak megfelelően ők is kompetensek az adott témában, azaz képesek megoldani a vállalt feladatokat.

 A siker a kollektivitástól, felelősségvállaló együttműködéstől függ, így sok szempontból rendkívüli személyiségfejlesztő hatással is bír.

 

Idén az alsó tagozatunk háromhetes projektjének témájául a farsangi ünnepkört határozta meg. Az ünnep szimbólumainak, az ünnepkör eredetének megismertetése mellett, az adott témát a lehető legváltozatosabb szemszögből próbáltuk diákjainkhoz közelebb hozni, életkori sajátosságaik, meglévő tudásuk

figyelembevételével.

Az alsós épületek folyosói, tantermei már a projekt első napjai előtt vidám díszbe öltöztek, melyek persze a kicsik közös munkáiról, ügyes kezeiről árulkodtak. Csoportmunkákban készültek az otthonukat díszítő lampionok, fűzérek, álarcok is.

Hazánk farsangi néphagyományai közül kiemeltük a legnevezetesebb eseményt, a mohácsi busójárást. Lázas gyűjtőmunkák, beszámolók készültek, s dramatikus játékok segítségével a tantermekbe varázsoltuk e népszokás hangulatát.  Megismerkedtünk más nemzetek karneváli szokásaival: az osztályok a kiválasztott ország , terület farsangját az osztályterem ajtajára kitűzött tablón mutatták be. Megismerkedtünk a farsangi ételekkel is, s természetesen jobbnál jobb ízű, s különféle fánkokat kóstoltunk. A rengeteg kézműveskedés közepette elkészültek az osztályok kiszebábjai . Segítségükkel a  Duna-parton Kata néniék nagyon színvonalas, vidám műsora után „eltemettük a telet”.

Természetesen a projekt zárásaként, s persze fénypontjaként sor került a jelmezbálra, s iskolánkat újra betöltötték a szakácsok, a tündérek, a boszorkányok, s sok-sok egészen eredeti, ötletes, s humoros jelmez is. Láthattunk két lábon járó almafát, mozgó kottát, pávát, igazi tollakkal, s minden terembe belátogatott a megtestesült csapatszellem. Zsűrink,  (Magdi néni, Andi néni, s Erna néni) osztályonként négy helyezést is hirdetett.

Nagyon szépen köszönjük az ő munkájuk mellett, a szülők támogatását, segítségét!

 Mindannyiónk jutalma, hogy a három hét alatt rengeteget nevettek a gyerekek, sok-sok sikerélményben volt részük, játszva tanultak. Ez mindent megért, hisz „értük volt a mulatság” !

Reméljük, hogy még egy kis jutalomként hamar beköszönt a várva várt tavasz is!

                                                                                 Humicskó Zsuzsanna